(Igen, álmatlanságban szenvedek. Később még szóba kerül, nem csak úgy írtam a címbe.)

Ja, hogy miért írtam a "Zöld Füzet" szókapcsolatot nagybetűvel? Na mindjárt kiderül (nem, nem a német helyesírási szabályok miatt)!

A zöld füzet = egy sima, zöld füzet. Magyar standardok szerint az ilyen se nem vonalas, se nem kockás (itt sikítana a matektanárnőm, hogy négyzethálós), se nem franciakockás meg tudom is én, milyen, hanem üres. Elvben ideális rajzfüzetnek, vagy föcire, vaktérképekhez. Ezzel szemben én egyenesen új műfajt teremtettem vele, vagy legalábbis szeretem ezt hinni. Ez a műfaj (hú, de nagyon fantáziadúsan) a Zöld Füzet. Kikötések: legyél te a főszereplő (legjobb esetben nem az, aki szeretnél lenni, hanem te magad), lehetőleg többedmagaddal, vegyél egy őrült szituációt, és dobd el az agyadat! Ugye, milyen egyszerű? Például (példák a "művekből", amelyeket 6 éve írok, de csak egyet fejeztem be) szállj fel a Titanicra első osztályú hölgyként a barátnőddel, és okozz káoszt, küzdj a számítógépes játékokből véletlenül kiszabadult orkokkal a Városligetben (lehetőleg mosóporral és CD-lejátszóval), vagy csöppenj bele egy mangába, és próbáld túlélni! Vagy élvezni; nézőpont kérdése az egész. És a legfontosabb szabály: merjél nevetni magadon. Az enyéimben az összes hibámat, butaságomat pellengérre állítom, a barátnőim meg általában az értelmet testesítik meg, persze személyiségük keretein belül. Egy írópalántának nincs jobb gyakorlat a Zöld Füzetnél: kifejezetten előny, ha lövésed sincs, miről írjál! És ha rajzolgatni támad kedved, az üres oldalakon nem lesz barázdás a hősöd arcmása. 

Ja igen, az álmatlanság. Nem alszom, és mire gondolok? "Mit csinál ilyenkor a normális ember? Hát persze, ír a Zöld Füzetébe!"

Egy pillanat. Normális embernek nincs Zöld Füzete, mert normális ember nem ír tele oldalakat hülyeségekkel, és nem illusztrálja enyhén szólva kétes művészi értékű firkálmányokkal. De belegondoltatok valaha abba, micsoda és kicsoda ez a híres "normális ember"? Dolgozik, hazamegy, olvasgat, ír a barátainak, találkozik velük. Esetleg elmegy a boltba. Normális, és még szórakozásra is jut idő. Azonban a szórakozások közül kizárva a rajzolgatás (hacsak nem tehetséges), éneklés (ha nincs hangja), játék a számítógépen (talán a jó öreg Pasziánsz és társai kivételével), rajzfilmek nézése, AnimeCon-ra járás.

Sajnálom a "normális embert". Nincsen igazi élete - csak örül, hogy ő normális. Ebbe viszont nagyon könnyen bele lehet őrülni.

(U.i.: És mit értek "kétes művészi érték" alatt? Íme, egy rajzocska mutatóba az egyik Zöld Füzetből! Ez én volnék, apácaruhában.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.